Helga jobban tudja

A gólya meg a sása

Több mint fél éve fészkelte magát a fejembe ez a mondóka és azóta kitörölhetetlen. Gyermekeink néptánc óráit a próbaterem előtt ülve szoktuk a többi anyukával kivárni, a kiszűrődő dallamok aztán órákig a fülünkben csengenek. Vagy napokig. Vagy mint ez a dallam nálam, örökre a tekervényeinkbe vésve… Főleg, hogy ilyentájt irgalmatlan sok gólya áll a házak tetején koromfekete tollakkal, így valahányszor meglátunk egyet, rázendítünk Helgussal, főleg a kocsiban, főleg üvöltve:

Házunk tetején áll egy gólya,

koromfekete szárnya, tolla.

Apró a sása, hosszú a lába,

Kiskacsa fürdik fekete tóban.

Amikor Helgus először énekelte, azt hittem csak rosszul érti benne a szavakat és leginkább keveri más mondókákkal. Kiderült, hogy pontos a szöveg, de az értelmezésben csak ennyit segített:

Anya, hiába kérdezed tőlem, nem tudom mi az sása. Kábé nekem annyit jelent, mint gólyafing a levegőben…

Azóta utánajártunk. A sása tulajdonképpen a sás, mi más. Ami ebben a szövegben alacsony, rövid, de máshol úgy is éneklik: sűrű a sása.

Címkék: ,

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!