Helga jobban tudja

Mekkora pocsolya! Ez már tenger!... Tovább »

1961 / 2014  ... Tovább »

Mindent értek. (1985 / 2014)... Tovább »

Ma reggel mindhiába vártam a pihe-puha lépteket az ágyam felé közeledni. Lassan fél 6 és egy pisszenés sem szűrődik át a gyerekszoba ajtaján. Háromnegyedkor kíváncsi lettem. Benyitottam. – Anyuka, elolvasom a Csepitopit, utána megyek a bölcsibe.... Tovább »

Az első játszótéri próbálkozásunkat, sajnos, nem sikerült megörökítenem. A gyakran órákon át tartó kézben hintáztatást a nyolcadik hónapban leváltani kívánkoztak megfáradt karjaim. 2013. augusztusában a Honvéd téren ültettem bele Helgust a csecsemőhintába. Nagyon élvezte, én pedig nagyon izgultam. Ezért nem lett kép. Azóta hétköznapjaink kihagyhatatlan eleme. Nem csak szikrázó napsütésben, hanem bármikor és bárhol. Vida… Tovább »

Eljött a reggel, amikor a lányom apró, pihe-puha lépteire, bizonytalan kapirgálására a kilincs körül, majd a határozottan elégedett és még határozottabban hangos “JÓ REGGELT“-jére a fülemben (szó szerint a fülemben) ébredtem. Kezdődnek azok a csodálatos reggelek!... Tovább »

Diót szedtünk vödörbe, Becsúsztunk egy gödörbe. Kiborult a sok dió, Szertegurult millió. Összeszedtük dühösen, Hazavittük közösen. Kalapáccsal megtörtük. Puha belét kiszedtük. Készen lettünk estére, Betettük egy edénybe. Körbeültük mindhárman, Elrágcsáltuk magában!... Tovább »

 Kifogom a meleget Anya leveséből.... Tovább »

Megunhatatlanul tündérien bújócskáznak ebben a korban. A ha-én-nem-látlak-te-sem-látsz gondolatmenetük teljesen helyénvaló, de sajnos korspecifikus. Elmúlik. Helgusnak is kilóg keze, lába, kuncog a szekrényajtó mögött alig várva, hogy megtaláljam, és ha megkérdezem: – Hol a Helgus? – hahotázva szalad elém: – Ide bújtam, megvagyok! Még egyszer!  ... Tovább »