Tegnap belvárosi barangoláson voltunk. A Parlamentnél, ahol lakunk, felpattantunk a 2-es villamosra, a Március 15. térig utaztunk, onnan pedig térről térre, parkról parkra, csúszdáról csúszdára járva bandukoltunk vissza.
Március 15. tér
Főbb állomásaink:
Március 15.tér – Vörösmarty tér – József nádor tér – Hild tér – (Bestsellers könyvesbolt, La Trattoria) – Szabadság tér – Vértanúk tere – Kossuth tér – Olimpia park (elmaradt)
Nos igen.
Mára a húszas éveim hajnalba nyúló hétvégi kocsma-vándorlásait csodálatos módon na és szükségképpen felváltották a délutáni alvásidőbe merészkedő játszótéri vándorlások.
Hild tér
A koreográfia megegyezik.
Az elsőbe visszafogottan, határozott céllal megyünk be. Csak a sör / csak a csúszda. Csak egy, maximum kettő kör. Meg még egy.
A másodikba már oldottabb hangulatban érkezünk, az ismerkedés fesztelen, asztaltársaságunk bővül / a libikókán már nem Anya ül szemben.
A harmadiktól a pontszerzés és talán a wurlitzeren / mászóka tetején táncolás / ugrálás a cél, de ez vagy így volt vagy már mindegy, a lényeg, hogy nem estünk le.
A negyediktől egyértelműen rekordot remélünk. Az utolsóba meg már csakazértis bemegyünk, hogy ne kelljen még hazavánszorogni.
A hatás meg végképp ugyanaz. A másikunk kidől, nekem meg cseppet sem lesz jobb a humorom, viszont kimondom… Mint most.
Szóviccelve ugyanis tinta-túra helyett, hinta-túra lett a program.
És ahogy ezt egy nagy ember előttem megmondta, ez így van jól. (A.D.I)
Kommentek