Helga jobban tudja

És jő a nő

Helgussal cipőt pucoltunk. Kefélte, suvikszolta, fényesítette őket. Aztán a KOPOGÓS CIPŐnél eldobta a gyorsvaxot és mamuszostul belebújt a topánba. Forgatta, nézegette jobbról is balról is, aztán felállt benne és megállapította: – Kicsit nagy, de kényelmes! Manökeneket, szépségkirálynőket no és persze az Anyját lepipálva betipegett benne a szobájába, leült a szőnyegre és elkezdett benne játszani. Látva meglepődésemet… Tovább »

Azok a csodálatos reggelek

Eljött a reggel, amikor a lányom apró, pihe-puha lépteire, bizonytalan kapirgálására a kilincs körül, majd a határozottan elégedett és még határozottabban hangos “JÓ REGGELT“-jére a fülemben (szó szerint a fülemben) ébredtem. Kezdődnek azok a csodálatos reggelek!... Tovább »

Bújócska

Megunhatatlanul tündérien bújócskáznak ebben a korban. A ha-én-nem-látlak-te-sem-látsz gondolatmenetük teljesen helyénvaló, de sajnos korspecifikus. Elmúlik. Helgusnak is kilóg keze, lába, kuncog a szekrényajtó mögött alig várva, hogy megtaláljam, és ha megkérdezem: – Hol a Helgus? – hahotázva szalad elém: – Ide bújtam, megvagyok! Még egyszer!  ... Tovább »

Helgus is, tudom

– Cicák! Sok cica! – lelkendezett a minap Helgus egy alomnyi kismacska láttán. Leszállt a kismotorról és elindult feléjük: – Simi-simi! – Kincsem, nem menj oda! Az anyacica most szoptatja a kicsinyeit. Ne zavarjuk őket! – húztam vissza és épp elkezdtem volna magyarázni, hogy ez mit is jelentett nálunk pár hónappal ezelőttig, de ő megelőzött. –… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!